Szociális munka

A szociális munka a társadalomtudományok közé sorolható professzionális segítő tevékenység. Begyakorolható alkalmazási módjai vannak, emiatt mindenféleképpen csak szakképzettséggel rendelkező személy számára végezhető tevékenység. Azért van szigorú szabályokhoz kötve, hogy ki végezhet szociális munkát, mert a segítőkészségből és a naivitásból táplálkozó empátia sajnos a legtöbb esetben többet árt, mint segít – mind a rászorulónak, mind a szociális munkára fel nem készült személynek.

A szociális munka lényege az egyének, csoportok, közösségek működésének segítése. A képzett szociális munkás kiegyenlítésre törekszik. A társadalom azon szereplőinek van leginkább szüksége szociális munkát végzőkre, akik valamilyen hátrányt szenvednek akár átmenetileg, akár tartósan polgártársaikkal szemben.

A szociális munkásokra leggyakrabban azok a megöregedett emberek támaszkodnak, akik valamilyen okból kifolyólag egyedül maradtak. Nehezebb helyzetben vannak azok, akik hajléktalanná lettek, erőszak áldozataiként elvesztették a megszokott életük biztonságát, alkohol- vagy drogproblémával küzdenek. Minden ilyen emberi sors szakmai segítségnyújtást, és erős támogatást igényel szakképzett emberektől, akik tudják kihez érdemes fordulni segítségét, milyen védőháló tudja támogatni a legkétségbeesettebb és reménytelennek tűnő embereket is.

Mivel a szociális munkát csak erős idegzetű, kiegyensúlyozott lelkivilágú és empatikus emberek tudják hosszútávon végezni, egyre mostohább körülmények között, sajnos hiányszakmává vált. Ennek a társadalom számára keserű helyzetnek az előnye, hogy megnövekedett a szakmában megszokott fizetés. Azonban mindenkit óva intünk attól, hogy azért válassza ezt a munkát, mert szeretne meggazdagodni. Szociális munkásnak lenni hivatás, amit csak őszintén és lelkiismeretesen lehetséges végezni!